4. rész - Szakítasz velem?

Ma megyünk haza Párizsból. Ebben a 2 napban végig a témán filóztam de mindig próbáltam nyugodt lenni. Elég frusztrált helyzet nem de?! A(z) (ex)pasim jár egy másik csajjal. De a(z) (ex)pasim nem is tud róla, hogy én ezt mind tudom. Sőt nem csak én! Barbara és Jack is.
De nyugodt vagyok, mondom! Kényelembe helyezem magam és semmi gondolkodás. Így kiismerve Avant, nem fogok miatta sírni, hogy elfolyjon a sminkem. Nem éri meg. Bár még szeretem de erősnek kell lenni.
Nem sokat aludtam és ettem a napokban. Rám fér a pihenés úgy gondolom. Párizstól Londonig úgyis van még egy kis időm.

2 órával később.

- Gyere hugi, leszállás! - mondta Jack, felébresztve engem.
- Khm.. me... menjünk Jack. - feleltem kómásan.
Hazamentünk taxival. Bementem a szobámba, kipakoltam és máris mentem Avan-hoz. Már nem annyira érdekelt de meg kellett kapnia a magáét. Vagy mégis érdekel?! Legbelül! Igen. Fáj, hogy jártunk és szerettem és megvolt mindenem és... Hhhh.. Leültem a kanapéra és zokogtam.. de el kell mennem Avan-hoz. Nem lehet így.
Sírva bár de futottam a házukhoz mert már annyira kiakartam engedni magamból mindent.
Odaértem és bekopogtam. Senki nem jött ki. Kiabáltam, hogy: Avan! Avan, gyere ki!
Végül kijött az anyukája.
- Avan nincs itthon és ne ordíts kérlek! - mondta mérgesen.
- Tudom, hogy itthon van. - mondtam.
Sosem bírtam az anyját. Bunkó és ellenszenves. Kijött Avan is.
- Nincs itthon? Tényleg? - kérdeztem flegmán az anyját.
Elment onnan csúnyán rám nézve. Avan megszólalt:
- Szia kicsim, megjöttél? - kérdezte puszit kérvén az arcára. (nyújtotta oda az arca egyik felét)
Hát a puszit helyett egy jó nagy pofont nyomtam a arcára.
- Ez mi volt Kimberly?!?! - mérgesen érdeklődött.
- A jutalmad! - kiabáltam. - Megcsaltál azzal a libával! És itt még játszod a fejed, hogy nem tudod, miről van szó!
- De... én nem is...
- Ne játszd meg magad! TUDOK MINDENT! Gondolom most Victoria örül.
- Én nem csaltalak meg téged Kim! - mondta a szemembe hazudva.
- Igen? És mivel magyarázod ezt a képet? - az arcába toltam a róla és Toriról készült smárolós képet.
- Hhhh.. - sóhajtott (ál)bánatos arccal.
- Szóval igaz...
Ez a jel is már arra utalt. Bólintott egyet szomorú fejjel. Én elmentem onnan, ő még utána sem kiabált. Ennyit az érzelmeknek. Nagyon szerethetett. Jól megjátszotta, Oscar-díj való neki. Szánalmas...
Később Barbara felhívott, hogy megtudta, hogy Tori nagyon örült amikor megtudta, hogy én és Avan szakítottunk. Mert szerintem ez annak számít. Képzelem milyen fejet vágott amikor megtudta.:

 Hülye liba. Szerintem jobb ha távol marad tőlem. Már el is képzeltem a napokban, hogy mi lenne ha találkoznánk.

 ...de Avan-t sem akarom látni egy ideig.