2. rész - Randi

- Szia. Csinos vagy! - mondta Avan mélyen a szemembe nézve, puszit nyomva az arcomra.
- Szia, köszi. Te sem panaszkodhatsz. Ő, mit is szeretnél mondani? - kérdeztem zavartan.
Egyszer csak lenézett a földre, aztán megint fel, mosolygott és elkezdett hozzám közeledni... Végül megcsókolt.
Édes volt ez tőle és nem is löktem el magamtól, de még mindig lelkiismeret furdalásom volt Barbara állítása miatt. De végre van pasim, és csak úgy mondom, hogy ez volt az 1. csókom. Első pasim is, mert ugye dagiként senkinek nem kellettem.
Egyszer csak eltávolodtunk és így szólt:
- Nem mindig kellenek szavak ahhoz, hogy mondjunk valamit.
- Igen. Ez sokszor jó. Például... - mondtam mosolyogva.
...És a mondatomat félbevágva puszit nyomott a számra.
- Például most? - kérdezte kis nevetéssel a száján.
- Igen. - válaszoltam.
A szemem az ő szemén volt, csak néztünk csendesen, mosolyogva egymásra. Tehát tényleg nem kellenek szavak. Aztán elindultunk a kávézóba.
- Két forrócsoki és két kókuszszeletet kérnék.- kért Avan.
- Viszem 2 percen belül. - mondta a pincér.
Leült mellém, simogatta a hajam és nem számított neki, hogy kik vannak a kávézóban. De nem bírtam így rákérdeztem.
- Avan...
- Igen?
- Amikor 15 kilóval több voltam, akkor még rám sem néztél... - mondtam szomorúan.
- ...mert nekem azt mondták van barátod. - mondta kidülledt szemekkel.
- Barátom? Nekem te vagy az első. Ha persze te is akarod....
- PERSZE, HOGY AKAROM. De akkor nem is volt? Nekem Sandra azt mondta. - mondta furcsán.
- Sandra? Az a.... ő.. értem. Hát nem volt igaz. - próbáltam nyugodtan mondani, pedig nagy mérgemben voltam.
- Nem vagyok az a fajta, aki rácuppan egy csajra ha van pasija. Így akkor sem voltam. - mondta őszintén.
- Ez kedves tőled, de bár ne kellett volna ez a pletyka.. - feleltem kissé sajnálkozva, amiért nem tudtuk előbb elkezdeni a kapcsolatunkat.
- Mindegy. Ez az este a miénk. - mondta aranyosan.
Erre a mondatra én csókoltam meg. Ki kell ismernem, nem szabad elhamarkodni a dolgokat. De egész aranyosnak és őszintének látszik.
Megfogta a kezem és egész este beszélgettünk az ő és az én életemről. Mindent elmondott. Hogy hány barátnője volt, első csók mikor és kivel, hobbik és kedvencek. Nagyon jó volt megtudni róla sok mindent. Így tettem én is. Elmondtam a költözésektől a lefogyáson át a mostani pillanatig mindent. Megkönnyebbültünk és már nem voltunk feszültek a randi miatt, mert az elején mindkettőnkön látszott az izgalom, hogy ki mit mondjon a másiknak.
Még nem volt annyira sötét, így elmentünk sétálni egy folyó felé. Sokat nevettünk. Avan nagyon humoros. Már az első randi ilyen nagyon nagyon nagyon nagyon... és még 1000x nagyon jó hangulatú. Közeledtünk egy támaszkodóhoz a folyónál, de nem nagyon bírtam már így szóltam:
- Avan, fáj a lábam, nem ülünk le? - kérdeztem kedvesen.
- De persze, ahogy neked jó Kim. - mondta cukin.
Sóhajtottam egyet, mert nem tudtam már mit mondani. Közelebb jött és átölelte a derekam. Úgy ültünk ott mint egy igazi páros. Kellemes volt. Rég voltam ilyen boldog. Csak... nehogy valaki bekeverjen. Sandra. Egy álnok liba. Csak ne rontson el semmit, mert nekem most így tökéletes. Végre összejött valami. Mert ez összejött azt garantálhatom.