5. rész - Chris

1 hónapja már a történteknek de még mai napig is kapok sms-t és (nem fogadott) hívásokat Avan-től. Megértem, mindenkinek ár egy második esély. DE! Nem egy ilyen történet után. Szerintem.. Meg más úgyis talpra álltam. Kiábrándultam Avan-ből. Azt hiszem...
El kell mennem boltba anyunak hozzávalókért. Már itt is vagyok. Mi is kell.. 1 kg liszt... igen.. cukor is... Jajjj!
- Ne haragudj nem figyeltem! Segítek.

Egy mély hang kezdett el beszélni. Mikor felnéztem... Aaahw.*-* Kicsit helyes.
- Köszi, de semmi baj. - mondtam kívánkozva.
Amúgy örültem, hogy segített... Kb így néztem:

 De legszívesebben ezt is csináltam volna...:

..ugyanis nagyon bejön ez a fiú.:) Rákérdeztem:
- Hogy hívnak?
- Christian Burk. És téged? - érdeklődött.
- Kimberly Deep.
- Lenne kedved valamikor találkozni? - kérdezte kíváncsian.
Nem lassítja le a dolgokat az biztos. De ez jó!
- Persze. Mondjuk ma?
- Oké. 3 órakor a kávézóban?
- Okés. - mondtam, bár vártam, hogy...
- Érted megyek. Hol laksz?
Na ezt vártam. Ráírtam egy kis cetlire a címem.
- Tessék. Várlak.
- Szia. - aranyosan elköszönt, én pedig tovább válogattam a venni valót.
Remélem benne nem csalódok mint Avan-ban. Kedvesnek látszik. De majd a bővebb infók kiderülnek.

3 óra.

Vártam, vártam... Már nagyon vártam őt. Egyszer csak csöngettek. Futottam is kinyitni az ajtót.
- Szia. Örülök neked. - mondtam.
- Hát még én neked! - kedveskedett.
Elmentünk a kávézóba. Minden jól alakult, egy kis tánc is lett belőle mert bál volt ott. Nem véletlen, hogy oda akart vinni.

 Tényleg gyorsan haladunk. Ma ismerkedtünk meg. De már hamar kiismertem. De... nem engedem, hogy első randin csókolózzunk. Ez egy új szabályom. Jobban meg kell ismernem őt.
Tényleg tök jól ment minden, amíg meg nem jelent valaki. Hát ki más? Avan volt az.

- Sziasztok, jól néztek ki együtt. Bár Kim, nem értem miért csalsz meg! - hazudva mondta.

- Hogy mi? Én? Avan, ne játszd meg magad! - zavarban voltam, azt sem tudtam mit mondjak.
Christian fura arcot vágott, mintha nem hinne nekem. De meg akarom magyarázni.

Chris elakart menni. Nem szó szerint futott és nem ugrottam rá, hogy megmagyarázzam, de kellett erőlködnöm, hogy eltudjam mondani... de nem tudtam. Kiabáltam ki a kávézó ajtaján, nem érdekelt ki néz:
- Chris, már rég szakítottunk! Ne higyj neki!
De már elment... Most mi lesz?!? Elegem van Avan-ból...

4. rész - Szakítasz velem?

Ma megyünk haza Párizsból. Ebben a 2 napban végig a témán filóztam de mindig próbáltam nyugodt lenni. Elég frusztrált helyzet nem de?! A(z) (ex)pasim jár egy másik csajjal. De a(z) (ex)pasim nem is tud róla, hogy én ezt mind tudom. Sőt nem csak én! Barbara és Jack is.
De nyugodt vagyok, mondom! Kényelembe helyezem magam és semmi gondolkodás. Így kiismerve Avant, nem fogok miatta sírni, hogy elfolyjon a sminkem. Nem éri meg. Bár még szeretem de erősnek kell lenni.
Nem sokat aludtam és ettem a napokban. Rám fér a pihenés úgy gondolom. Párizstól Londonig úgyis van még egy kis időm.

2 órával később.

- Gyere hugi, leszállás! - mondta Jack, felébresztve engem.
- Khm.. me... menjünk Jack. - feleltem kómásan.
Hazamentünk taxival. Bementem a szobámba, kipakoltam és máris mentem Avan-hoz. Már nem annyira érdekelt de meg kellett kapnia a magáét. Vagy mégis érdekel?! Legbelül! Igen. Fáj, hogy jártunk és szerettem és megvolt mindenem és... Hhhh.. Leültem a kanapéra és zokogtam.. de el kell mennem Avan-hoz. Nem lehet így.
Sírva bár de futottam a házukhoz mert már annyira kiakartam engedni magamból mindent.
Odaértem és bekopogtam. Senki nem jött ki. Kiabáltam, hogy: Avan! Avan, gyere ki!
Végül kijött az anyukája.
- Avan nincs itthon és ne ordíts kérlek! - mondta mérgesen.
- Tudom, hogy itthon van. - mondtam.
Sosem bírtam az anyját. Bunkó és ellenszenves. Kijött Avan is.
- Nincs itthon? Tényleg? - kérdeztem flegmán az anyját.
Elment onnan csúnyán rám nézve. Avan megszólalt:
- Szia kicsim, megjöttél? - kérdezte puszit kérvén az arcára. (nyújtotta oda az arca egyik felét)
Hát a puszit helyett egy jó nagy pofont nyomtam a arcára.
- Ez mi volt Kimberly?!?! - mérgesen érdeklődött.
- A jutalmad! - kiabáltam. - Megcsaltál azzal a libával! És itt még játszod a fejed, hogy nem tudod, miről van szó!
- De... én nem is...
- Ne játszd meg magad! TUDOK MINDENT! Gondolom most Victoria örül.
- Én nem csaltalak meg téged Kim! - mondta a szemembe hazudva.
- Igen? És mivel magyarázod ezt a képet? - az arcába toltam a róla és Toriról készült smárolós képet.
- Hhhh.. - sóhajtott (ál)bánatos arccal.
- Szóval igaz...
Ez a jel is már arra utalt. Bólintott egyet szomorú fejjel. Én elmentem onnan, ő még utána sem kiabált. Ennyit az érzelmeknek. Nagyon szerethetett. Jól megjátszotta, Oscar-díj való neki. Szánalmas...
Később Barbara felhívott, hogy megtudta, hogy Tori nagyon örült amikor megtudta, hogy én és Avan szakítottunk. Mert szerintem ez annak számít. Képzelem milyen fejet vágott amikor megtudta.:

 Hülye liba. Szerintem jobb ha távol marad tőlem. Már el is képzeltem a napokban, hogy mi lenne ha találkoznánk.

 ...de Avan-t sem akarom látni egy ideig.

3. rész - Egy "kis" kitérő

Ma van 2 hete, hogy együtt vagyunk Avannal. Boldogok vagyunk, jól érezzünk magunkat egymás társaságában. Voltunk kétszer strandolni is. A szüleimnek is bemutattam már és nagyon kedvelik Avan-t. Azt mondják: "Kedves fiú. Sokáig!" meg "Vigyázz mit csinálsz mert jót veszítenél!".
Jó fejek de néha már sokszor mondják és idegesítőek. De hát szülők...
Most skype-olok Avannal, mivel nem vagyok itthon. Nyaralunk a szüleimmel Európában, Párizsban. Nagyon jól érzem magam itt de hiányzik Avan. Viszont 2 nap múlva megyünk haza. Már 3 napja itt vagyunk. Szóval webkamerázok Avannal.
- Hogy érzed magad? - kérdezte édes arccal.
- Kellemes. Bár valaki kéne még ide. - mondtam hívogatóan, de tudtam, nem tud eljönni egy csettintésre.
- Hát ide is. Mondjuk... Ő... Te!? - bájosan viccelődött.
- Ki más? Szeretlek! - őszintén mondtam.
- Én is szeretlek! Siess haza... mennem kell... Várj! Mégsem. Be kell mutatnom valakit. - mondta bolondozva.
- Várom. - feleltem bátran.
2 perc múlva - viccelődve- egy szép lánnyal ült vissza. Kissé meglepődtem, de Avan hűséges típus és nem hiszem, hogy így mutatná be a "barátnőjét". A lány köszönt:
- Szia Kimberly. Victoria Jogia vagyok. Avan unokatestvére és egyben jó barátja. Örülök neked.

Megnyugodtam. Mondtam, hogy hűséges típus. Visszaköszöntem.
- Szia, én is örvendek. Hogy vagytok? - érdeklődtem.
- Jól. - mondták egyszerre.
- Jól van majd beszélünk, mennem kell. Sziasztok.- köszöntem el.
- Szia szívem. (köszönt Avan) Szia Kim.(köszönt Tori[Victoria])
Jack bejött a szobába és éppen észrevette Victoriát. Azt hiszem bejön neki.
- Héééééé! - kiabált, mutatva a kezével hogy ne nyomjam ki a skype-ot.
- Most nem udvarolsz, bocsi. - mondtam.
- Nem azért... csak... ismerős ez a lány.. mintha már láttam volna...
- Előfordul.
- De... Mintha már láttam volna AVANNAL. - pontosított Jack.
Kidülledtek a szemeim. Jártak volna?! ....és nem mondta el?! De.. a szakítás után is ilyen jóba vannak? Akkor nem is unokatestvérek? Minden megfordult a fejemben. De próbáltam máshogy gondolkodni és nyugtatni magam, hiszen persze, hogy együtt lehettek mivel rokonok.
- Avannal? Kuzinok! Még jó! - zavartan mondtam.
- Nem úgy együtt.. EGYÜTT! - okoskodott.
- ROKONOK! Persze! - nyugtattam magam, próbáltam helyeselni.
- JÁRTAK! TUDOM! - rávágta.

Remélem hülyéskedik vagy csak ugrat. Nem lennék boldog ha a hátam mögött megint járnának és beetetnének azzal, hogy unokatestvérek. DE! Még akkor sem örülnék ha jártak és nem unokatestvérek de ba...ba... remélem barátok. VAGYIS NEM REMÉLEM DE ÉRTITEK! Avan ne legyen másik lánnyal, ha van barátnője, mert félreérthető, meg amúgy sem kéne... Röviden ennyi. Rákérdeztem:
- Honnan tudod? Ugratsz! - naivan mondtam.
- Nem ugratlak. Ismerem a csajt.  Nyaralás előtt láttam, hogy együtt sétáltak.... - mondta
- Miért ne sétálhatnának együtt? - kérdeztem.
- Persze... együtt.. kézen fogva. - rávágta.
- Jaj ez az "együtt" szó! Menj ki, nem érdekelnek a hülyeségeid!! - idegesen kiabáltam.
- Te mondtad... azért ha baj van, rám számíthatsz hugi! - nyugodtan felelt, megfogott valami kartonpapírt amiért amúgy is bejött, és kiment a szobából.
Nem bírtam, utánafutottam.
- Jack!
- Igen? - hátranézett.
- Azért köszi.... csak nehezen hiszem el. De erről még meg kell bizonyosodnom.
- Te döntésed. - mondta és továbbment.
Barbara küldött egy képet facebookon ezzel a szöveggel:
 " NEM HISZEK A SZEMEMNEK "

 Úristen, hát én sem!!! Felhívom skype-on Barbarát.
- Szia, ez mi??? - kérdeztem a szavaimat keresgélve.
- Szia. Ma voltam a kávézóban és ezt láttam! Le kellett kapnom neked! Ez felháborító! - mondta együtt érzően.
- Nem hiszem el... - sírás keringetett.
- Sajnálom. - mondta Barbara.

Kiderítem... hiszen.. rosszabb már nem lehet.

2. rész - Randi

- Szia. Csinos vagy! - mondta Avan mélyen a szemembe nézve, puszit nyomva az arcomra.
- Szia, köszi. Te sem panaszkodhatsz. Ő, mit is szeretnél mondani? - kérdeztem zavartan.
Egyszer csak lenézett a földre, aztán megint fel, mosolygott és elkezdett hozzám közeledni... Végül megcsókolt.
Édes volt ez tőle és nem is löktem el magamtól, de még mindig lelkiismeret furdalásom volt Barbara állítása miatt. De végre van pasim, és csak úgy mondom, hogy ez volt az 1. csókom. Első pasim is, mert ugye dagiként senkinek nem kellettem.
Egyszer csak eltávolodtunk és így szólt:
- Nem mindig kellenek szavak ahhoz, hogy mondjunk valamit.
- Igen. Ez sokszor jó. Például... - mondtam mosolyogva.
...És a mondatomat félbevágva puszit nyomott a számra.
- Például most? - kérdezte kis nevetéssel a száján.
- Igen. - válaszoltam.
A szemem az ő szemén volt, csak néztünk csendesen, mosolyogva egymásra. Tehát tényleg nem kellenek szavak. Aztán elindultunk a kávézóba.
- Két forrócsoki és két kókuszszeletet kérnék.- kért Avan.
- Viszem 2 percen belül. - mondta a pincér.
Leült mellém, simogatta a hajam és nem számított neki, hogy kik vannak a kávézóban. De nem bírtam így rákérdeztem.
- Avan...
- Igen?
- Amikor 15 kilóval több voltam, akkor még rám sem néztél... - mondtam szomorúan.
- ...mert nekem azt mondták van barátod. - mondta kidülledt szemekkel.
- Barátom? Nekem te vagy az első. Ha persze te is akarod....
- PERSZE, HOGY AKAROM. De akkor nem is volt? Nekem Sandra azt mondta. - mondta furcsán.
- Sandra? Az a.... ő.. értem. Hát nem volt igaz. - próbáltam nyugodtan mondani, pedig nagy mérgemben voltam.
- Nem vagyok az a fajta, aki rácuppan egy csajra ha van pasija. Így akkor sem voltam. - mondta őszintén.
- Ez kedves tőled, de bár ne kellett volna ez a pletyka.. - feleltem kissé sajnálkozva, amiért nem tudtuk előbb elkezdeni a kapcsolatunkat.
- Mindegy. Ez az este a miénk. - mondta aranyosan.
Erre a mondatra én csókoltam meg. Ki kell ismernem, nem szabad elhamarkodni a dolgokat. De egész aranyosnak és őszintének látszik.
Megfogta a kezem és egész este beszélgettünk az ő és az én életemről. Mindent elmondott. Hogy hány barátnője volt, első csók mikor és kivel, hobbik és kedvencek. Nagyon jó volt megtudni róla sok mindent. Így tettem én is. Elmondtam a költözésektől a lefogyáson át a mostani pillanatig mindent. Megkönnyebbültünk és már nem voltunk feszültek a randi miatt, mert az elején mindkettőnkön látszott az izgalom, hogy ki mit mondjon a másiknak.
Még nem volt annyira sötét, így elmentünk sétálni egy folyó felé. Sokat nevettünk. Avan nagyon humoros. Már az első randi ilyen nagyon nagyon nagyon nagyon... és még 1000x nagyon jó hangulatú. Közeledtünk egy támaszkodóhoz a folyónál, de nem nagyon bírtam már így szóltam:
- Avan, fáj a lábam, nem ülünk le? - kérdeztem kedvesen.
- De persze, ahogy neked jó Kim. - mondta cukin.
Sóhajtottam egyet, mert nem tudtam már mit mondani. Közelebb jött és átölelte a derekam. Úgy ültünk ott mint egy igazi páros. Kellemes volt. Rég voltam ilyen boldog. Csak... nehogy valaki bekeverjen. Sandra. Egy álnok liba. Csak ne rontson el semmit, mert nekem most így tökéletes. Végre összejött valami. Mert ez összejött azt garantálhatom.

1. rész - Őt akarom!

Végre! Nyáááár. Jobb nem is lehetne. Ja de, mégis lehetne. Ha Avan járna velem. Most jelenleg a facebookon lógok és ő is fent van.

 De nem merek ráírni, hogy találkozzunk.. Valaki bíztasson! Na jó, rossz nem sülhet ki belőle, mert rengeteget szemeztünk.. de a lány lépjen először? NE MÁR. Úgy értem.. NEEEEEEEEEE, RÁM ÍRT. Úristen. Jól látok?  Ő az?

Furcsa. Vagyis szoktunk beszélni, de mindig én írok rá. Tipikus.  De örülök neki, ne értsetek félre, csak nem mindennapi.
Azt írta: Szia.:)
Hát akkor beszélgessünk.
Én: Szia.:) Hogy-hogy te írtál rám?
Avan: Hát.. arra gondoltam, hogy ma találkozhatnánk... unatkozom, és szeretnék beszélgetni valamiről..
EZ A NAP IS ELJÖTT!!!*-* ÚRISTEN. Próbáltam fékezni magam.
Én: Rendben, jó ötlet. Mikor, hol? :)
Látta. 15:13.
Nem ír vissza... 
Avan: Elmegyek érted 5-re. Egy kis forró csoki? :)
Én: Jöhet*-* és... Jöhetsz. Szia. Akkor 5.
Avan: Szia :D
Hát fel kellett hívnom Barbarát.. Muszáj volt. *---*
..kicsöng...- Szia csajszi ! Mizujs? - kedvesen vette fel a telefont Barbara.
- Sziaaaaa. Nem fogod elhinni. Avan randira hívott!!! - sikoltoztam.
- Ennek igazán örülök, de... 
- Én is, hát nem csodálatos? - vágtam bele a szavába.
- Kim nyugi... örülök, de... nem jól döntesz.. - lehangolva mondta.
- Ünneprontó! Most miért? Helyes meg minden. - lelkiismeret furdalásomban kérdeztem.
- Az. De emlékszel amikor több kilós voltál és nem kelettél neki?
- Igen..- megszeppenve válaszoltam.
- Akkor is elhívott volna, ha számítana a belső... neki.

- De... jajjj.. akkor is elmegyek. -  vágtam rá idegesen, de legbelül mégis tudtam, talán igaza van. De nem tudok ellenállni Avan-nak.
- Te tudod. Nekem mindegy. Jó szórakozást! Azért szurkolok, hogy neked jó legyen. - kedvesebb hangon mondta.
Leraktam a telefont és azonnal elkezdtem készülődni, ugyanis lassan 4 óra.. aztán 5. Nem öltöztem ki nagyon. csak felkaptam valami jó és egyszerű ruhát. Aztán már 5 óra is lett. Nagyon hamar. Pillangók repkedtek a gyomromban annyira izgultam. És csöngettek. Kinéztem az ablakon és Avan volt az. Lefutottam a lépcsőn, ki az ajtón és ott várt mosolyogva.(...)

Rólam, rólunk

Sziasztok! :)

Kimberly Deep vagyok, egy 15 éves lány, aki épp most fogyott le 15 kilót. Tudod hogy? Igaz a diéta sem volt kihagyható, de a szerelmem, a tánc... Na ez segített nekem a plusz kilók leadásában. Az előző, kövér életem nagyon rossz volt. A nevemből (deep=mély) érthető, hogy nagyjából milyen vagyok. Mély érzelmeket táplálok vagy táplálhatok, esetleg nagyon mélyen megbánhatnak. Micsoda véletlen. 

New Yorkban laktunk mikor még dagi voltam. A szüleim új munkája miatt most költöztünk ide Londonba. Nagyon sokat költöztünk már, szálltam ide-oda, helyről-helyre, városból-városba esetleg volt olyan is amikor országból-országba. Éltem már Sydneyben, vagy épp egy kicsit Kínában. Most jó az életem, vannak jó fej, megbízható barátaim.  

Ilyen voltam körülbelül 1 évvel ezelőtt, de itt már leadtam pár kilót. Kicsit csúnya, de azért adtam magamra.:) 

Bemutatnám mostani önmagam. 

Fogytam és szépültem sőt ... egy kicsit fiatalodtam is.:)  

 

Ő Jackson Deep, a testvérem(bátyám). Jack-nek hívjuk. 

Ismerek pár embert Londonból, mert felkészültem a költözésre.:)

Bemutatnám őket: 

Ő az eddigi legjobb fej. Így a legjobb barátnőm is. Ő Barbara Herold. 

Őt már régóta ismerem. Avan Jogia-nak hívják. Szintén New-Yorkból Londonba költöztek nemrég. Ismert már akkor is, mikor még rajtam voltak a pluszkilók. Halálosan szerelmes voltam(vagyok) belé... de nem kellettem neki az alakom miatt.:( 

Ő egy aranyos fiú. Velem legalábbis nagyon kedves. Ő Louis, Louis Tomlinson.

 De Louisnak van egy nekem nem szimpatikus barátnője. Sandra McKensie.

Ő benne egy nagyon jó barátot ismertem meg. Ő Christian Burk. Kedves, bár úgy látom próbál hozzám közeledni. 

Remélem érdekes volt az ízelítő. Életem történetének 1. részét hamarosan olvashatjátok. Mondjuk... 2 komi után.:)  

Üdv: Kim